-Szeretlek!-mondtam halkan.-Érted?Szeretlek!-kiabáltam el magam teli torokból.-SZERETLEK!!!-kiabáltam megint majd suttogtam még párszor.
-Fájdalmat okoztál.-mondtam de csak magamnak.
-Fájdalmat okoztál.-mondtam de csak magamnak.
-Itt hagytál.Érted?-néztem a feliratra.
-Mind a ketten itt hagytatok!-fölálltam.
-Szeretlek titeket.Utánad megyek.-mondtam és elindultam a temető végében lévő erdő felé.Az erdő közepén egy hatalmas fa áll.Öreg és régi fa alatta egy paddal.Mivel a nap már kell fel és a levelek sárgulnak szép látvány volt.
Régen mikor papámmal a temetőbe jöttünk mamámhoz mindig leültünk ide és elmesélt nekem egy "mesét" az életéről.A kedvencem az volt amikor a találkozást mesélte el vagy az esküvőt.Mindegy hány éves voltam mindig szívesen végig hallgattam.Volt hogy ide jöttem egy buli helyett. Körülbelül 8 éves lehettem amikor mamám kórházba került.Hamar felkellet nőnöm hogy papámnak segíteni tudjak és ez kölcsönösen is igaz volt.Nehezen fogadtam el a halálát de papám segített.Most ki fog?-Ezeket az emlékeke idéztem fel amíg elértem a fáig.Leültem a padra.
-Vanessa 2 dolgot tehetsz!-mondtam ki hangosan.
-Vanessa 2 dolgot tehetsz!-mondtam ki hangosan.
-1.Utánuk megyek.
-2.Élsz tovább nélkülük.
-2.Élsz tovább nélkülük.
-Hmm..az első jobban hangzik.-választottam azt.
-Ebből adok magamnak 3 választást.-mutattam az ujjamon.
-1.fölakasztod magad.
-Nem jó mert fáj.-ellenkezdtem.
-2.drog és ezek.
-Na ez jól hangzik de mi a 3.?-kérdeztem magamtól.
-Kés.-mondtam.
-Akkor marad a 2.-mondtam majd fölálltam és haza felé indultam mert se pénz se semmi nem volt nálam.Az út mondhatjuk nem volt olyan hosszú és otthon bebírtam osonni a szobámig de ott egy hatalmas meglepetés ért..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése